21.rész

OLYAN CUKIIIIII ♥♥♥

Meg is érkeztem a stadion elé,de volt egy kis bökkenő,van itt egy biztonsági őr ajki tuti nem fog beengedni,mert nincs jegyem.

-Kisasszony,kérem távozzon,nincs jegye és feltartja a sort-szólt oda nekem az őr.

-Elnézést-meghajoltam majd írtam egy SMS-t Henry-nek.

R:Szia,itt vagyok de nem tudok bemenni.

H:Ja bocsi,nem adtam oda a jegyet,mindjárt kimegyek érted.

R:Oké

H:Gyere a hátsóajtóhoz.

Odamentem ahová mondta de ott is egy őr volt.

-Ide nem jöhet,be kérem,menjen el.-próbált udvarias lenni a csávó.

-Nem fogok el menni mert mindjárt jön Henry és bevisz.

-Azt kötve hisze.

-Én nem-szólalt meg mögüle a "hősöm"-Engedje be.

-Rendben,jó mulatást-nézett rám.

-Köszönöm.

-Szia legjobb barát.-köszönt és adott egy puszit az arcomra.-Gyere megmutatom az öltözöm.

Bementünk az öltözőjébe ahol az ideges manager fogadott minket.

-Jó estét-hajoltam meg.

-Henry gázba vagyunk Karen-nek nagyon megbetegedett a gyereke és nem szeretné egyedül otthon hagyni és ide se szeretné behozni nehogy ,elkapjuk szóval nincs stylistunk szóval nagy gázban vagyunk mert nem tudom hova szokta tenni a cuccokat ,szóval nem tudom mibe és ,hogy fogsz ma fellépni,ráadásul azt nem mondhatom,hogy mindkettőnknek remek divatérzéke van.

-Én tudnék segíteni.

-Ugyan kérlek, te ,hogy tudnál nekünk segíteni??Még azt sem tudom,hogy kerültél ide.

-Ne beszélj így vele ő itt Lee RaRa,stylistnak tanul és volt már ebben a szakmában mert a tesójával a Boyfriendes fiúk stylistjai voltak.

-NoRa még az.

-Mindegy-mosolygott rám.

-Rendben akkor hívom, Taemin-t és Kyu-t ,meg a táncosokat.-és ezzel elviharzott én pedig úgy álltam ott mint aki karót nyert.

-Hé jól vagy???

-Persze csak izé a Shinee-os Taemin-ről beszélt???

-Igen,miért?

-Csak hát izé mindegy,nézzük miből élünk.-mondtam és  a ruhák között kezdtem el kutatni.

Hallottam,hogy bejönnek a többiek,de én csak dobáltam hátra a ruhákat és rohangáltam össze-vissza,kb 10 perc után,megálltam és vállfára feltettem a darabokat,majd odaadtam nekik,hogy öltözzenek fel és had nézzem meg,hogy tényleg passzolnak-e a darabok.

A végeredmény.

-RaRa a srácok nagyon jól néznek ki,köszönjük szépen a segítséget.-mondta a manager és elrohant.

-Köszi-ölelt meg Henry.

-Srácok ő itt RaRa,és RaRa ők itt Kyu és Taemin.

-Hello.-köszöntem egy kicsit szégyenlősen.

-Na menjünk srácok mindjárt kezdünk-mondta Kyu és elindultunk kifelé,nagy viháncolva mentünk amikor hirtelen megláttam egy olyan embert akit,nem nagyon szerettem volna többet látni..

Szóval a helyzet úgy nézhetett ki külső szemmel,hogy nagyba megyünk kifelé amikor hirtelen megtorpanok,a látott illető és megáll és csak nézzük egymást mint az egér a macskát .

-RaRa minden ,rendben?-kérdezte Taemin.

Nem válaszoltam csak néztem tovább a velem szemben álló illetőt.

Henry kapcsolt mert szerintem látta,hogy ki áll velem szembe és mivel ő tudta az előzményeket ezért elhívta a srácokat. Kwangmin megindult felém.

~Kwangmin pov~

Végre hazamehetek.A srácok jönnek értem,ráadásul ma még egy fellépésünk is van,mondjuk igaz nekem még nem szabad fellépnem de azért elmegyek szurkolni a srácoknak.Szóval irány haza.

-Szia tesó,készen állsz???-kérdezte drága bátyuskám.

-Igen,indulhatunk-keltem fel az ágyból.

-A zárót mindjárt hozza a doki.

Meghozta az említett papírokat,majd a fiúkkal szépen elindultunk a lakásba.Mikor megérkeztünk egyből befeküdtem az ágyikómba és vizslattam a szobámat.Amikor körbenéztem az egyik kis Pikachum ölébe egy boríték volt.Felkeltem és odamentem ,hogy megnézzem mi a manó az ott.
Szóval a levélen az én nevem volt,szóval gondolom az enyém :D(milyen logika nem?:D)A kézírást nem ismertem fel.
A levélben pedig ez állt:
Kedves Kwangmin!

Tudom,hogy nem emlékszel rám ami igazság szerint fáj,de elhiszem neked,hogy ez teljesen véletlen,dolog folytán.Mivel igazából személyesen nem tudtunk olyan sokat beszélni ezért most leírom neked azt amit már egyszer elmondtam.
Amikor először találkoztunk akkor bunkó és undok voltál,azt is mondhatjuk,hogy ennek köszönhetően figyeltem fel rád.Itthon folyton csak veszekedtünk,bár ez megváltozott hála istennek,mert nagyon nem szeretem veled vitatkozni.Egyszer éjszaka írtál egy SMS-t,hogy beszélni szeretnél velem.Ha jól emlékszem akkor volt a legelső csókunk,szó szerinte a fellegekbe jártam.Sokáig titkoltuk a többiek előtt is a kapcsolatunkat csak egy-két ember tudta mi folyik itt egyáltalán. Még mosolyogva gondolok vissza,hogy mindig SMS-be kommunikáltunk egymással,vicces volt.Sajnálom,hogy nem emlékszel az ilyen vidám dolgokra.Egyszer amikor az új klippet vettétek fel akkor azon a napon voltam a legboldogabb és a legszomorúbb is egyben.Boldog azért voltam mert kiálltál értem ,a szerelmünkért ,szomorú meg azért meg csókolóztál Liz-zel.De nem tudunk mit tenni megtörténtek ezek a dolgok és én büszke vagyok rá ,hogy a barátnőd lehettem.Amit csináltatok Liz-zel a kórházba nagyon nagyon fájt nekem,de a te döntéseid,te életed.Remélem a közeljövőben találsz egy lányt akivel boldog leszel.Igyekszem túllépni rajtad.

UI:Te vagy és voltál életem első szerelme. Öröké szeretni foglak.

Szeretlek;RaRa ♥

Elolvastam a levelet és mintha csak egy filmet forgattak volna előttem úgy forgott le minden az első találkozástól kezdte addig a pillanatig amíg el nem indultam megkeresni őt.Annyira szégyenlem magam,hogy ezt tettem vele.Nem tudom,hogy ezek után egyáltalán szóba áll-e  még velem.
-Haver,gyere mert indulunk a koncertre.-jött be a szobába Minwoo-Az mi?-kérdezte a kezembe tartott levélre.
-Ja semmi csak az emlékeim papír formába.
-Vagy úgy...Ácsi ácsi visszajöttek az emlékeid?
-Igen és ezt egy fontos személynek köszönhetem aki...
-RaRa
-Igen ő,és emlékszem rá,szeretem őt.
-Tudom,haver tudom majd ha egyszer találkozol vele elmondod neki.
-Ja ha találkozok vele.
-Na de induljunk.-mondta Minwoo és vidáman elindult a lépcső irányába.
Szorgosan követtem a haveromat,és szépen el is indultunk a koncerthelyszín felé.Meg is érkeztünk a srácok már felöltöztek én meg mókából felvettem a Pikachu jelmezt amit találtam.
NoRa pedig leparancsolta rólam.Gondoltam elmegyek sétálni egyet kik fognak fellépni még ma.Amikor éppen az egyik folyosó felől nagy röhögcsélést hallottam ezért odamentem megnézi.Hirtelen megálltam és néztem az előttem álló személyt aki nem volt más mint RaRa.Futva indultam meg felé....................




Remélem tetszett bár rövid lett de szerintem lényegre törő.

20.rész

 

~Kwangmin pov~

-Oké most már leszállhatsz rólam-mondtam a félig rajtam fekvő Liz-nek.

-Most komolyan csak azért hívtál ide,hogy csapdába csalt azt a kis csajt.

-Azt is mondhatjuk.

-Akkor legalább elmondanád,hogy miért használtál ki?

-El.Igazából azért mert egyáltalán nem emlékszem rá,csak annyit érzek hogy fontos volt nekem.Emlékeim róla teljesen elveztek és nem akarom,hogy netán egész életébe rám várjon,vagyis arra,hogy az emlékeim visszatérjenek,ezért jobbnak látta,hogyha elengedem.Hagyom,hogy tovább lépjen.Tudom ez a dolog nagyon zavaros,még nekem is.De nem akarom,hogy miattam vagyis az emlékveszteségem miatt ne éljen normálisan életet és ,hogy ez miatt ne legyen boldog.Mellettem csak gyötrődne,mert és azon rágódna' miért nem emlékszik rám.'-mondtam és egy apró könnycsepp csordult le az arcomon.

-Kwangmin te hülye vagy-mondta Liz.-Egyébként miért engem hívtál,e-aljas cselekedetre.

-Mert amikor egyszer elaludtam,akkor a fiúk beszélgetését hallottam,hogy volt valami,hogy múltkor rám másztál én meg kiálltam RaRa mellett,de még így sem jutott eszembe semmi.

-Hát Jo Kwangmin te aztán egy aljas ember vagy.

-Most miért?Azért mert,hogy egy lányt megakarok védeni még egy csalódástól.

-Arra nem is gondolsz,hogy ez a lány teljes szívéből szeret illetve szertett téged és még a hülye betegséged alatt is kitartott volna érted meg segített volna visszahozni az emlékeid.Nem is értem mit szerettem benned.Engedelmeddel távoznék,és kérlek legközelebb ne engem hívj ha aljaskodni támadna kedved-mondta Liz majd kivágatott az ajtón.

Bár megeshet,hogy tényleg aljas húzás volt ez a dolog.De szerintem így akkor is jobb lesz RaRa-nak.

~RaRa pov~

Gyorsan elkészültem és mentem is a megbeszélt helyre.Mikor odaértem Henry már ott volt.
-Szia, remélem nem vártál sokat.-mosolyogtam rá.
-Nem vártam sokat én is most értem ide.-mosolygott aranyosan.-Na öntsd ki a lelked,hátha jobb lesz.
-Igazából nem olyan nagy sztori,csak van/volt egy barátom és én nagyon szeretem őt még mindig ,csak volt egy balesete és nem emlékszik rám-csordult le egy könnycsepp az arcomon-mindenki másra emlékszik csak rám nem és ez nagyon szörnyű.-mondtam a gondom bajom és ő pedig figyelmesen hallgatta mi is nyomja a lelkemet .-Plusz amikor ma bementem hozzá ő már a volt barátnőjével csókolózott-és újra elsírtam magam.
Henry csak magához húzott és nyugtatott.
-Figyelj RaRa ne sírj,biztos oka volt annak,hogy eltaszít magától.Szerintem csupán csak annyi van a dologba,hogy ne szenvedj miatta.
-DE így is szenvedek miatta,most darabokra van törve a szívem
-Ne sírj hallod.-próbált még mindig nyugtatni.-Gyere igyunk meg egy kávét-mosolygott és felhúzott a padról,majd megfogta a kezem,és az istenért sem akarta elengedni.
Bementünk egy kis nyugtot kávézóba,ahol megláttam egy ismerős arcot.Na ki volt??Nem más mint Youngmin.
-Szia Yongmin-köszöntem neki.
-Szia....sztok,te nem Kwangmin-nál vagy ?
-De csak ő éppen Liz-zel smárolt.
-Hogy mit csinált????????????
-Jól halottad.Amúgy Henry ő itt a volt barátom bátya igaz hat perecel de az is számít.
-Hello-köszönt Henry.
-Cső-mondta a szöszi majd kezet fogott a mellettem álló másik sráccal.
Közben leültünk egy asztalhoz és ne sokára kihozták a rendelésünket.
-Na és ti most jártok?-kérdezte Youngmin,mert Henry még mindig fogta a kezem.
-Nem, csak én vagyok a lelki támasz.-nevetett a kezemet fogó illető.
-És most ,komolyan Kwangmin képes volt ilyen úton módon szakítani veled ?
-Igen-és még egy könnycsepp lecsordult.
-Na RaRa ne sírj légy erős,ha azt akarja,hogy tovább lépj meg kell próbálnod.
-De én ne akarok,mert szeretem őt ,teljes szívemből.
-Elhiszem,de meg kell tenned,nézd meg itt van melletted Henry,aki szintén énekes...-folytatta volna de én a szavába vágtam.
-Igen?Komolyan???
-Igen,nem is ismertél fel-jelentette ki és bevágott egy cuki kis fejet.
-Ne haragudj az új bandákkal nem nagyon vagyok tisztába.
-Nem haragszom,egy feltétellel.
-És mi lenne az?
-Ha meghallgatod a mostani számom.
-Oké-mosolyogtam rá.
-Na gyerekek hagylak titeket és RaRa nyugodtan szerintem ő se bánná és a te lelkednek is jót tenne.
-Oké,és köszi Youngmi.
-Nincs mit és legyetek jók.
Szóval, a szőkeség azt mondja lépjek tovább és ha úgy adódik jöjjek össze Henry babával,még elgondolkozom a dolgon.
-Na és honnan ismered a Youngmin-t?
-Szerintem halottad Kwangmin nevét is ő a volt :(( pasim és hát a Boyfriend-nél vagyok stlyis-t gyakornok és onnan minden jött maga után.
-Értem,de annyira szereted,hogy nem lenne esélye másnak és még sírsz a szobádba vagy megpróbálod az iránta érzett szerelmed félretenni és netán tán megpróbálod velem?-és még mindig mosolyog.
-Izé igazából egyik sem,mert nekem most kell egy kis idő,de barátok még maradhatunk,bevallom helyes vagy meg cuki és minden egyéb aranyos dolog,de úgy érzem még nem állnék készen egy új kapcsolatra.
-Értem semmi baj,de akkor ha a barátnőm nem is de a legjobb barátom nem szeretnél lenne?
-Örömmel leszek a legjobb barátod.
-Akkor legjobb barát most hazakísérlek mert kezd sötétedni.
-Okés és útközben mondjuk meghallgathatnánk az új számod,amit mondtál.Mi a címe?
-A címe Trap és szerintem vagyis csak remélem tetszeni fog.-és elindította a számot.
-Ez nagyon jó,főleg az a eleje tetszik,amikor megy a zongora.
-Örülök,hogy tetszik.
-Te zongorázol az elején?
-Igen,imádok zongorázni.
-Majd egyszer zongorázol nekem?
-Persze.
-Meg is érkeztünk,köszi,hogy hazakísértél,legjobb barát.
-Igazán szíven tettem.-nyomott egy puszit az arcomra.
Bementem,mindenki ott volt a nappaliba kivéve Kwangmin-t,mert ugyebár ő még kórházba van.
-Sziasztok,mizujs?
-Semmi-jött az egyhangú válasz.
-Miért vagytok ilyenek?-kérdeztem az unott bagázstól.
-Mi miért vagyunk ilyenek,?ÉS ha mi ilyenek vagyunk akkor te milyen vagy ,amúgy is te megváltoztál?-vágta oda nekem NoRa.
-Én miért?
-Elég sok minden miatt.
-Például.
-Már egyáltalán nem is tartunk tesós napokat,plusz ott van a barátod és mint,hogy kiállnál mellette inkább elhagyod őt egy másik énekesért.Ez nem az a RaRa akit ismerek.
-Hanem?? Plusz Kwangmin-t inkább Liz érdekli.
-Csakugyan?
-Igen képzeld amikor bementem hozzá,akkor Li-zel csókolózott és finoman közölte velem,hogy szakít velem.Ezért vagyok rossz mert el akarom felejteni azt a sok fájdalmat ami mostanában ért engem.Ráadásul a Liz-es dolgot már mondtam neked és te mondtad,hogy beszéljem meg valakivel és az a valaki Henry volt miért baj az ha a sötét ködbe is valami világosságot keresek
-Figyelj én nem úgy gondoltam.
-Nem érdekelsz,még mindig szeretlek téged mert a testvérem vagy,plusz nem is haragudtam rád,hogy a velem töltöd idő helyet inkább Minwoo-val vagy ,érted nem haragudtam mert tudtam,hogy szeretitek egymást és boldogok vagytok.Lehet,hogy megváltoztam,de akkor nem csak én.Holnap elköltözöm,vissza a régi lakásunkba,nekem most kell egy kis idő ,hogy átgondoljam az életem,visszamegyek a suliba és itt befejezem a gyakornokságom. Köszönöm azt a kis időt amit veletek tölthettem.
-De RaRa nem mehetsz el!
-Elmehetek,szükségem van egy kis időre mint már mondta,azt nem mondtam,hogy nem találkozhatunk egyáltalán,csak azt mondtam,hogy kell egy kis egyedüllét.
-Jó ,de nagyon vigyázz magadra,és majd meglátogatlak mindig.-mosolygott a tesóm.-és ne haragudj kérlek.
-Nem haragszom-mondtam és megöleltem.
Gyorsan felsiettem az emeletre és összeszedtem a cuccaimat majd írtam egy kis levelet Kwangmin-nak,de amit leírtam benne az egyenlőre még titok marad:D.Betettem a levelet Kwangmin egyik Pikachu-jának az ölébe.
-Sziasztok srácok legyetek jók majd találkozunk.-mondtam mikor leértem a lépcsőn.
-Szia RaRa legyél jó-mondta LY és megöleltem mindenkit sorba ,de végül Youngmin-t hagytam.
-Nagyon szeretem ezt remélem tudod.
-Tudom-mosolygott rám aranyosan.-Remélem értetted azt amit a kávézóban mondtam.
-Igen és megpróbálom megfogadni,de nem hiszem,hogy menni fog.
-Azért próbáld meg.
Utoljára megöleltem mindenkit,majd elindultam hazafelé.Igazság szerint már nagyon régen voltam otthon,őszintém már hiányzik,új életet kell kezdenem és elfelejteni Kwangmin-t úgy ahogy ő tette velem.
Hazaértem,kipakoltam majd le is feküdtem és újult erővel próbálok szembenézni az elkövetkezendő napokban,mert ugyebár Kwangi-t nemsokára  haza engedik és egyrészt nem akarok ott lenni ahol ő van,mert én segítettem volna neki visszahozni az elveszett emlékeit,de ő ellökött magától.
Reggel a telefonom csörgésére keltem.
-Haló-szóltam bele álmos hangon.
-Jó reggelt legjobb barát.-szólt bele vidáman Henry.-Csak nem felébresztettelek?
-De igen és hány óra van?
-Őszintén,csillagbogár virágszálam már dél is elmúlt.
-Most komoly??-akadtam ki.
-Igen
-Eljössz este egy fellépésemre?
-Persze-mondtam vidáman.-Mikorra legyek ott?
-Mondjuk olyan 7 óra körül.
-Oké ott leszek,szia.-és letettem a telefont.
Gondoltam egyet és felhívtam NoRa-t.
-Hello tesó-köszöntem neki.-Mizujs?
-Most hozzuk,haza Kwangmin-t a kórházból,mert este máris jelenésük lesz.
-Ja értem akkor nem zavarok tovább-mondtam -szia.
-Szia és legyél jó.
Felöltöztem és elmentem a kisboltba bevásárolni és csináltam magamnak egy kis ebédet,amit el is fogyasztottam,majd utána kitakarítottam a lakást és már fél hat volt.Szép lassan elkezdtem készülődni majd  felvettem egy csinos szettet és indultam is a helyszínre amit Henry el is küldött SMS-be.

 

Remélem te tetszett ,kommizatok pls :D ♥♥

19.rész

Sziasztok!
Sok késéssel ,de meghoztam az új részt :D

~RaRa pov~

Szegény ott feküdt az ágyon mozdulatlanul,azonban egyik este kinyitotta a szemét és csak az volt a kérdése,hogy" te ki vagy?"Egy világ dőlt össze bennem ,az ember aki az életet jelenti számomra ő nem emlékszik rám,szomorúan hajtottam le a fejem,hogy ne látszódjanak a könnyeim ahogyan szépen folydogálnak az arcomon,Kezét elengedtem és  csak vártam,hogy a doktor úr mondjon valamit Kwangi állapotáról.Elvitték őt vizsgálatra ,addig küldtem a fiúknak üzenetet persze azt a részt kihagyva,hogy nem emlékszik.

-Szia RaRa ,mizu ,kihozták már?-záporoztak a kérdések Youngmin-tól ,ez érthető végül is az ő tesója fekszik a kórházba az állapotáról meg szinte semmit nem tudunk.

-Semmi,még nem hozták ki.

-Oké-mondta és leült mellé.és abban a pillanatban amikor leült visszahozták Kwangmin-t.

-Szia tesó-köszönt viszonylag vidáman a beteg.

-Emlékszel rájuk?-kérdeztem lesokkolva.

-Persze,hogy felejthetném el őket hisz ők a legfontosabb emberek a számomra.

-Örülök,hogy legalább rájuk emlékszel-mondtam és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.-Doktor úr lehet tudni,hogy rám miért nem emlékszik?

-Amnéziája van ,bár igaz,hogy a kisasszonyra nem emlékszik csak,de kitudja lassan mutassanak neki közös képeket videókat emlékeket,az amnéziája lehet,hogy csak órákig, napokig vagy netán évekig is eltarthat.

-Egyközös képünk se videónk sincs-mormogtam az orom alatt.

-Kisasszony ha most megbocsát mennem kell.

-Rendben köszönjük ,viszontlátásra.-köszöntem el a dokitól.-Srácok,lemegyek a büfébe kell valami ?

-Nem,köszi-mondták.

Elindultam kifelé és amikor kiértem a kórteremből a padra rogytam és sírni kezdtem.

-Miért nem emlékszik rá?Mindenki másra bezzeg igen és ti vagytok neki a legfontosabbak.-mondtam Youngmin-nak mert kijött hozzám és átölelt.

-Ne sírj,emlékezni fog egy idővel.

-De segíteni se tudok neki,vagy egyáltalán rávezetni  mert se egy közös képünk,se videónk se semmint,még egy istenverte randin sem voltunk-túloztam egy kicsit.

-Na nyugi,most szépen megnyugszol és újult erővel visszamegyünk és mindent elölről kezdtek.

-Oké-mondtam és megtöröltem az arcom.

-Mehetünk?

-Menjünk-egyeztem bele.

Oda mentünk az ágyon fekvő fiúhoz.

-Mi mentünk is ,cső haver-mondta Minwoo és együtt elhagyták a kórtermet.

-Miért érzem azt,hogy fontos vagy nekem ,de mégis elfelejtettem,hogy ki vagy?.-hajtotta le a fejét.

-Nem tudom mire emlékszel és mire nem,RaRa vagyok örvendek-nyújtottam neki a kezem boldogan.

-Kwangmin-viszonozta a kézfogást.-Megkérdezhetem,hogy ki voltál/vagy nekem?

-A barátnőd vagyok.

-Ooo milyen szép barátnőm van..-hízelgett majd lepacsizott magával.

Elkezdtem nevetni a cselekedetén.

-Ne nevess-bökte oda nekem.-Elmeséled,hogy jöttünk össze ?

-Vicces a történet,mert eleinte ki nem állhattuk egymást,majd egyszer megtörtént a varázs és nyitottál te is felém, majd....-elmeséltem neki a történetünket amit ti  már tudtok.

-Nem mindennapi történetünk van.-mondta a story után.
-Ez igaz,de gondolom,hogy most nem is emlékszel rám ,járunk egyáltalán?
-Nem tom,mi lenne ha abba maradnánk,hogy előröl kezdjük vagyis külön.
-Szóval azt mondod,hogyha összejön összejön ha nem nem és külön fojtatjuk?-kérdeztem már a sírás határán.
-Igen..valami ilyesmire gondolta.
-Oké,de ne haragudj most mennem kell pihenj csak nyugodtan.
-Rendben ,szia.-mondta és már léptem volna ki az ajtón de még utánam szólt.-RaRa,még egy pillanatra.Áhhhh-fel akart kelni de nem ment neki.
-Vigyázz-kiabáltam neki,nagy nehezen sikerült visszafektetni az ülőhelyzetből fekvő helyzetbe,majd arra eszméltem,hogy az arca vészesen közeledik felém.-Héé állj le ,nem is járunk akkor ne is gondolj ilyesmire,most már tényleg megyek ,szia.
Ezt nem hiszem el most bárkivel össze jöhet vagy mi most komolyan ez azért egy kicsit durva.
-Sziasztok srácok,Mizu?-kérdeztem mikor hazaértem.
-Semmi veled?Mi a helyzet Kwangmin-nal?-kérdezte Youngmin.
-Még mindig semmi,kiborít,ráadásul azt is mondta,hogy ugyebár most nem járunk ezért megpróbálunk újra összejönni és ha sikerül sikerül ,nem nem így jártam.
-Ezt most komolyan ő mondta ? 
-Igen.
-Esküszöm kiherélem a saját tesóm-háborodott fel Youngmin.
-Nyugi,igaza van lehet,hogy ez  a baleset egy jel volt,hogy nekünk nem szabad együtt lennünk-csordult le egy könnycsepp az arcomon.
-Nyugi,ez csak egy nagy hülyeség. RaRa nektek együtt kell lennetek,őszintén még egy lány mellett nem láttam őt ilyen felszabadultnak és boldognak őt.Tudom,hogy szeret téged a tudat alatt biztos,nem szabad feladnod.
-Jó majd holnap bemegyek hozzá és beszélek vele-mondtam és elindultam a szobámba.
Elvégeztem a teendőimet és vártam,hogy eljöjjön a holnap amikor meglátogatom Kwangmin-t és tisztázom vele a dolgokat.
Reggel,az órám ébresztett,még csak 8 óra aludtam összesen 2-3 órát,mert egész éjszaka csak gondolkoztam,hogyan is kéne vele közölnöm a dolgot, vagy egyáltalán mit is akarok közölni.Talán csak annyit,hogy maradjunk együtt és vészeljük át ,mert szerintem ha valamire is emlékszik vagy csak az érzés van benne ,talán az is lenne olyan erős,hogy nem kell miatta külön lennünk.
Felöltöztem majd lementem.
-Sziasztok.
-Hello,hogy aludtál?
-Sehogy-válaszoltam tömören.
-Délután mész be?
-Igen
-Kb Mikor?-ez a kérdés is Youngmin-tól származott.
-Nem tudom olyan 2-3 körül.
-Okés
-Miért?
-Semmi csak kérdeztem.
-Oké-mondtam majd leültem reggelizni.

~délután 2-3 körül~

KÉP1

Elérkezett az idő  már indultam is a kórházba,bementem és megkerestem a megfelelő szobát  kopogás nélkül ,benyitottam.
-Bocsi a zavarásért.-mondtam amikor megláttam KÉP1 ezt,azt hittem hátast dobok.
-Semmi baj RaRa,csak egy kérdés mielőtt elrohannál.Miért hazudtad azt,hogy a barátnőm vagy?
-Én nem hazudtam.
-Hát pedig szerintem igen mert nekem Liz a barátnőm-mondta és megsimította a rajta fekvő lány arcát.
-Persze,persze én meg csak úgy kitaláltam dolgokat.
-Ha annyira igazad van,mutass egy képet,hogy bizonyítsd.
-Nincs képem-hajtottam le a fejem.
-Akkor mehetsz is mert a barátnőmmel szeretnék lenni.
-Értem.

Henry

-Ja és nyugodtan elfelejthetsz.-mondta ki Kwangmin a végső döfést és még meg is csókolta azt az átkozott liba Liz-t.
Olyan gyorsan futottam el a kórházból,hogy azt elmondani se lehet.A nagy futásba felborítottam egy srácot.
-Jaj ne haragudj,nem volt szándékos-mondtam neki szipogva.
-Semmi baj-mondta egy aranyos mosoly kíséretébe.-Megkérdezhetem,hogy mi a baj ,miért vagy így elkenődve?
-Igazából,nem szeretném idegeneknek kiönteni szívem baját,bocsi-mosolyogtam rá kedvesen.
-Semmi baj,amúgy Henry vagyok.
-Én pedig RaRa.
-Na látod már is ismerjük egymást.
-Bocsi de most akkor sem,ne haragudj.
-Semmi baj,de ha van valami baj vagy csak ki szeretnéd önteni a szíved valakinek szívesen meghallgatlak.-mosolygott,és átnyújtotta a telefon számát.
-Rendben és nagyon köszönöm,hogy segíteni szeretnél.Most megyek ,szia
-Szia.
Henry tényleg aranyosnak tűnik,de egy dolgot még nem értek.Miért akart nekem segíteni,ha nem is ismerjük egymást?Vagy talán csak ilyen kedves ember?Netán más szándékai vannak?
Hazamentem és mielőtt bementem volna letöröltem a könnyeimet az arcomról.
-Megjöttem-kiabáltam  az ajtóból.
-Hello-üdvözölt NoRa és LY.
-Fiúk?
-Elmentek Kwangmin-hoz.
-Értem-hajtottam le a fejem.
-Mi a baj?
-Lényegében annyi,hogy Liz beadta Kwangi-nak ,hogy én csak kitaláltam a sztori és nem is vagyok/voltam a barátnője ,ő pedig közölte velem,hogy felejtsem el.Hazafelé jövet pedig találkoztam egy sráccal aki megkérdezte mi bajom én meg finoman visszautasítottam.-vázoltam a helyzetet immáron a nappaliba.
-És legalább jól nézett ki a srác?
-Nem volt ronda-mosolyodtam el.
-Értem én,lehet,hogy túl kéne tenned magad rajta-mondta Ly
-De nem akarom,mert én nagyon szeretem őt és felemészt a tudat,hogy nem emlékszik rám a sok szép napra amit együtt töltöttünk.
-Hé héé nem szabad-mondta NoRa amikor már előbukkantak azok a fránya nem kívánt könnyek.
-DE fáj.
-Elhiszem ,de erősnek kell maradnod és tovább lépned ahogyan ő is tette.
-Nem akarom.
-Tudom de muszáj lesz,mert ha itt leragadsz,attól még nem lesz jobb neked mert Kwangmin nem emlékszik semmire.Ha pedig soha nem jönnek vissza az emlékei akkor meg magányosan fogsz meghalni érted?Hívd fel a srácot és találkozzatok gyere össze vele és légy boldog,tudom,hogy ő nem pótolhatja Kwangmin-t de meg kell tenned.
-Lehet,hogy igazad van-mondtam a nővéremnek.-Fel is hívom.
Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számot.
-Halo-szólt bele Henry
-Szia RaRa vagyok és azt szeretném kérdezni,hogy áll-e még a vigasztalás?-kérdeztem nevetve.
-Hát ,hogy a fenébe ne állna ilyen szép lánynak ,szívesen segítek-bókolt a telefonon keresztül.
-Rendben akkor mondjuk 15 perc múlva azon a helyen ahol találkoztunk?
-Oké,akkor ott találkozunk ,szia.-mondta és elköszönt tőlem.


 

Nem lett túl hosszú ,remélem tetszett.:D