19.rész

Sziasztok!
Sok késéssel ,de meghoztam az új részt :D

~RaRa pov~

Szegény ott feküdt az ágyon mozdulatlanul,azonban egyik este kinyitotta a szemét és csak az volt a kérdése,hogy" te ki vagy?"Egy világ dőlt össze bennem ,az ember aki az életet jelenti számomra ő nem emlékszik rám,szomorúan hajtottam le a fejem,hogy ne látszódjanak a könnyeim ahogyan szépen folydogálnak az arcomon,Kezét elengedtem és  csak vártam,hogy a doktor úr mondjon valamit Kwangi állapotáról.Elvitték őt vizsgálatra ,addig küldtem a fiúknak üzenetet persze azt a részt kihagyva,hogy nem emlékszik.

-Szia RaRa ,mizu ,kihozták már?-záporoztak a kérdések Youngmin-tól ,ez érthető végül is az ő tesója fekszik a kórházba az állapotáról meg szinte semmit nem tudunk.

-Semmi,még nem hozták ki.

-Oké-mondta és leült mellé.és abban a pillanatban amikor leült visszahozták Kwangmin-t.

-Szia tesó-köszönt viszonylag vidáman a beteg.

-Emlékszel rájuk?-kérdeztem lesokkolva.

-Persze,hogy felejthetném el őket hisz ők a legfontosabb emberek a számomra.

-Örülök,hogy legalább rájuk emlékszel-mondtam és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.-Doktor úr lehet tudni,hogy rám miért nem emlékszik?

-Amnéziája van ,bár igaz,hogy a kisasszonyra nem emlékszik csak,de kitudja lassan mutassanak neki közös képeket videókat emlékeket,az amnéziája lehet,hogy csak órákig, napokig vagy netán évekig is eltarthat.

-Egyközös képünk se videónk sincs-mormogtam az orom alatt.

-Kisasszony ha most megbocsát mennem kell.

-Rendben köszönjük ,viszontlátásra.-köszöntem el a dokitól.-Srácok,lemegyek a büfébe kell valami ?

-Nem,köszi-mondták.

Elindultam kifelé és amikor kiértem a kórteremből a padra rogytam és sírni kezdtem.

-Miért nem emlékszik rá?Mindenki másra bezzeg igen és ti vagytok neki a legfontosabbak.-mondtam Youngmin-nak mert kijött hozzám és átölelt.

-Ne sírj,emlékezni fog egy idővel.

-De segíteni se tudok neki,vagy egyáltalán rávezetni  mert se egy közös képünk,se videónk se semmint,még egy istenverte randin sem voltunk-túloztam egy kicsit.

-Na nyugi,most szépen megnyugszol és újult erővel visszamegyünk és mindent elölről kezdtek.

-Oké-mondtam és megtöröltem az arcom.

-Mehetünk?

-Menjünk-egyeztem bele.

Oda mentünk az ágyon fekvő fiúhoz.

-Mi mentünk is ,cső haver-mondta Minwoo és együtt elhagyták a kórtermet.

-Miért érzem azt,hogy fontos vagy nekem ,de mégis elfelejtettem,hogy ki vagy?.-hajtotta le a fejét.

-Nem tudom mire emlékszel és mire nem,RaRa vagyok örvendek-nyújtottam neki a kezem boldogan.

-Kwangmin-viszonozta a kézfogást.-Megkérdezhetem,hogy ki voltál/vagy nekem?

-A barátnőd vagyok.

-Ooo milyen szép barátnőm van..-hízelgett majd lepacsizott magával.

Elkezdtem nevetni a cselekedetén.

-Ne nevess-bökte oda nekem.-Elmeséled,hogy jöttünk össze ?

-Vicces a történet,mert eleinte ki nem állhattuk egymást,majd egyszer megtörtént a varázs és nyitottál te is felém, majd....-elmeséltem neki a történetünket amit ti  már tudtok.

-Nem mindennapi történetünk van.-mondta a story után.
-Ez igaz,de gondolom,hogy most nem is emlékszel rám ,járunk egyáltalán?
-Nem tom,mi lenne ha abba maradnánk,hogy előröl kezdjük vagyis külön.
-Szóval azt mondod,hogyha összejön összejön ha nem nem és külön fojtatjuk?-kérdeztem már a sírás határán.
-Igen..valami ilyesmire gondolta.
-Oké,de ne haragudj most mennem kell pihenj csak nyugodtan.
-Rendben ,szia.-mondta és már léptem volna ki az ajtón de még utánam szólt.-RaRa,még egy pillanatra.Áhhhh-fel akart kelni de nem ment neki.
-Vigyázz-kiabáltam neki,nagy nehezen sikerült visszafektetni az ülőhelyzetből fekvő helyzetbe,majd arra eszméltem,hogy az arca vészesen közeledik felém.-Héé állj le ,nem is járunk akkor ne is gondolj ilyesmire,most már tényleg megyek ,szia.
Ezt nem hiszem el most bárkivel össze jöhet vagy mi most komolyan ez azért egy kicsit durva.
-Sziasztok srácok,Mizu?-kérdeztem mikor hazaértem.
-Semmi veled?Mi a helyzet Kwangmin-nal?-kérdezte Youngmin.
-Még mindig semmi,kiborít,ráadásul azt is mondta,hogy ugyebár most nem járunk ezért megpróbálunk újra összejönni és ha sikerül sikerül ,nem nem így jártam.
-Ezt most komolyan ő mondta ? 
-Igen.
-Esküszöm kiherélem a saját tesóm-háborodott fel Youngmin.
-Nyugi,igaza van lehet,hogy ez  a baleset egy jel volt,hogy nekünk nem szabad együtt lennünk-csordult le egy könnycsepp az arcomon.
-Nyugi,ez csak egy nagy hülyeség. RaRa nektek együtt kell lennetek,őszintén még egy lány mellett nem láttam őt ilyen felszabadultnak és boldognak őt.Tudom,hogy szeret téged a tudat alatt biztos,nem szabad feladnod.
-Jó majd holnap bemegyek hozzá és beszélek vele-mondtam és elindultam a szobámba.
Elvégeztem a teendőimet és vártam,hogy eljöjjön a holnap amikor meglátogatom Kwangmin-t és tisztázom vele a dolgokat.
Reggel,az órám ébresztett,még csak 8 óra aludtam összesen 2-3 órát,mert egész éjszaka csak gondolkoztam,hogyan is kéne vele közölnöm a dolgot, vagy egyáltalán mit is akarok közölni.Talán csak annyit,hogy maradjunk együtt és vészeljük át ,mert szerintem ha valamire is emlékszik vagy csak az érzés van benne ,talán az is lenne olyan erős,hogy nem kell miatta külön lennünk.
Felöltöztem majd lementem.
-Sziasztok.
-Hello,hogy aludtál?
-Sehogy-válaszoltam tömören.
-Délután mész be?
-Igen
-Kb Mikor?-ez a kérdés is Youngmin-tól származott.
-Nem tudom olyan 2-3 körül.
-Okés
-Miért?
-Semmi csak kérdeztem.
-Oké-mondtam majd leültem reggelizni.

~délután 2-3 körül~

KÉP1

Elérkezett az idő  már indultam is a kórházba,bementem és megkerestem a megfelelő szobát  kopogás nélkül ,benyitottam.
-Bocsi a zavarásért.-mondtam amikor megláttam KÉP1 ezt,azt hittem hátast dobok.
-Semmi baj RaRa,csak egy kérdés mielőtt elrohannál.Miért hazudtad azt,hogy a barátnőm vagy?
-Én nem hazudtam.
-Hát pedig szerintem igen mert nekem Liz a barátnőm-mondta és megsimította a rajta fekvő lány arcát.
-Persze,persze én meg csak úgy kitaláltam dolgokat.
-Ha annyira igazad van,mutass egy képet,hogy bizonyítsd.
-Nincs képem-hajtottam le a fejem.
-Akkor mehetsz is mert a barátnőmmel szeretnék lenni.
-Értem.

Henry

-Ja és nyugodtan elfelejthetsz.-mondta ki Kwangmin a végső döfést és még meg is csókolta azt az átkozott liba Liz-t.
Olyan gyorsan futottam el a kórházból,hogy azt elmondani se lehet.A nagy futásba felborítottam egy srácot.
-Jaj ne haragudj,nem volt szándékos-mondtam neki szipogva.
-Semmi baj-mondta egy aranyos mosoly kíséretébe.-Megkérdezhetem,hogy mi a baj ,miért vagy így elkenődve?
-Igazából,nem szeretném idegeneknek kiönteni szívem baját,bocsi-mosolyogtam rá kedvesen.
-Semmi baj,amúgy Henry vagyok.
-Én pedig RaRa.
-Na látod már is ismerjük egymást.
-Bocsi de most akkor sem,ne haragudj.
-Semmi baj,de ha van valami baj vagy csak ki szeretnéd önteni a szíved valakinek szívesen meghallgatlak.-mosolygott,és átnyújtotta a telefon számát.
-Rendben és nagyon köszönöm,hogy segíteni szeretnél.Most megyek ,szia
-Szia.
Henry tényleg aranyosnak tűnik,de egy dolgot még nem értek.Miért akart nekem segíteni,ha nem is ismerjük egymást?Vagy talán csak ilyen kedves ember?Netán más szándékai vannak?
Hazamentem és mielőtt bementem volna letöröltem a könnyeimet az arcomról.
-Megjöttem-kiabáltam  az ajtóból.
-Hello-üdvözölt NoRa és LY.
-Fiúk?
-Elmentek Kwangmin-hoz.
-Értem-hajtottam le a fejem.
-Mi a baj?
-Lényegében annyi,hogy Liz beadta Kwangi-nak ,hogy én csak kitaláltam a sztori és nem is vagyok/voltam a barátnője ,ő pedig közölte velem,hogy felejtsem el.Hazafelé jövet pedig találkoztam egy sráccal aki megkérdezte mi bajom én meg finoman visszautasítottam.-vázoltam a helyzetet immáron a nappaliba.
-És legalább jól nézett ki a srác?
-Nem volt ronda-mosolyodtam el.
-Értem én,lehet,hogy túl kéne tenned magad rajta-mondta Ly
-De nem akarom,mert én nagyon szeretem őt és felemészt a tudat,hogy nem emlékszik rám a sok szép napra amit együtt töltöttünk.
-Hé héé nem szabad-mondta NoRa amikor már előbukkantak azok a fránya nem kívánt könnyek.
-DE fáj.
-Elhiszem ,de erősnek kell maradnod és tovább lépned ahogyan ő is tette.
-Nem akarom.
-Tudom de muszáj lesz,mert ha itt leragadsz,attól még nem lesz jobb neked mert Kwangmin nem emlékszik semmire.Ha pedig soha nem jönnek vissza az emlékei akkor meg magányosan fogsz meghalni érted?Hívd fel a srácot és találkozzatok gyere össze vele és légy boldog,tudom,hogy ő nem pótolhatja Kwangmin-t de meg kell tenned.
-Lehet,hogy igazad van-mondtam a nővéremnek.-Fel is hívom.
Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számot.
-Halo-szólt bele Henry
-Szia RaRa vagyok és azt szeretném kérdezni,hogy áll-e még a vigasztalás?-kérdeztem nevetve.
-Hát ,hogy a fenébe ne állna ilyen szép lánynak ,szívesen segítek-bókolt a telefonon keresztül.
-Rendben akkor mondjuk 15 perc múlva azon a helyen ahol találkoztunk?
-Oké,akkor ott találkozunk ,szia.-mondta és elköszönt tőlem.


 

Nem lett túl hosszú ,remélem tetszett.:D